Sikerélményeim a kiskertben :-)

...avagy a természet apró csodái :-)

Kicsit fellengzős, tudom, de ebben az évben, ebben a szezonban annyi kellemes meglepetést hozott számomra a kiskertünk, hogy nem tudom szó nélkül hagyni.

Talán mostanra ért be igazán a hozzáállásom. Tudniillik, amíg a gyerekenik kicsik voltak eléggé mellékszereplő volt minden, ami kert... talán a virágok okoztak némi örömet, az öreg diófánk pedig inkább bosszúságot. Ez a két dolog volt, ami éveken át kertészkedés címszó alatt lekötött.

Aztán, ahogy kiröppentek a gyerekek maradt némi kitöltetlen időm :-) amolyan pótcselekvés, vagy tényleg a korral jár(?) nem tudom, de egye jobban igyekeztem.

Öt éve komposztálunk, azóta már két adagban is. Feltételezem, hogy a komposzttal dúsított termőföld  is szerepet játszott az idei sikerekben

Tavasszal a kimaradt komposztba, amit egy nagy hordóban tartunk, hirtelen felindulásból csicsókát ültettünk, és mondhatom nem volt hálátlan, az a néhány értékcsökkent darab, ami hibátlan volt ugyan a Tescoban, de nem lett itthon felhasználva időben, így csírát eresztett. Komposztba tettük.  Na ez volt egy örmteli eredmény a sok közül.

Képeim nincsenek, illetve csak kevés...  úgyhogy ez biztos nem lesz igazán népszerű poszt, de nem baj, nekem jól esik :-)

A tavaszi  palántanevelési akcióm eredményeképpen ( is) rendkívüli és korai termés volt az idén az uborkából, folyamatosan ellátott minket, salátának, kovászolni, vagy csak úgy frissen. Ez a helyzett a cukkinival is, ami még ma is hozza a terméseket, épp tegnap vettünk le egy szép példányt. Hála az időjárásnak megnőnek nagyra, de nem öregszenek, a magja kivételével a héjával együtt  fel lehet dolgozni. A felhasználási lehetőség végtelen... rakottas, lecsó, fasírt, lepényke, palacsinta, köret, és többféle süti is készül belőle. Főzeléknek is jó, de mivel a tök ugyanolyat tud, idén nem használtam ilyen célra.

Hónapok óta a kertből szedem a céklát, amíg lehet a fölben is hagyom a maradékot. Rendszeresen eszem a cékla, alma, répa reszeléket, rostjával, levével együtt. Folyamatos a felhasználása. 
Az apróbbakat kiszedtem már, és balzsamecettel, mézzel, fűszerekkel megsütöttem. Sülthúsok mellé igazi csemege.

Idén még, ahogy eddig sosem, a sárgarépa is a sajátom. 
Tejesen normális fazonú, méretű:-)

Petrezselyemmel évekig bajban voltam, csak a zöldjére vágytam, mert a gyökereket nem tudom tárolni, tehát se répát, se zöldséget nem ültetek túl sokat. Viszont az utóbbi években sok gondot okozott ez is, hisz  rengeteg újravetéssel se értem el, hogy legalább a levesekbe friss zöldet tehessek. Az idén annyira jól sikerült, hogy nem csak a levesekbe, de krumplira, rizsre, sőt a fagyasztóba is került. Kora nyártól kezdve tudtam folyamatosn  használni.
A zeller mindig szerette nálunk, abból is jól betáraztam télire, de van még a kertben is. Saját palánták voltak, csak a zöldjére "hajtottam", nem a gumóra.

Zöldbab: helyszűke miatt karósbabot ültetek, és később, mint azt ideálisnak tartanák a kertészek. Csak azért, mert a "hivatalos" időben elültetett, mire termőre fordult, mindig bogaras lett. Aztán hagytam, és pár héttel később bogár nélkül csodatermést hozott. Azóta később ültetem és be is jött. 
Kicsit később, de továbbig tart. És bogár nélkül.

Mángold, kis helyet foglal,  nálam spenótot helyettesíti, mert az sajnos kikelt ugyan, de gyorsan magszárba fordult. Erre nincs magyarázatom, majd próbálkozom még vele.

Nem termett az idén a padlizsán, talán későn kezdtem hozzá.

A paprika is elég szerényen alakult, a paradicsomot viszont megtalálták a poloskák. Ők győztek. Csak a tető alatti két dézsában kísérleti jelleggel termesztettre lehetett számítani. Ez viszont  nem tudott olyan szépen növekedni, mint a kerti társai. Még dolgozok rajta, hogy egyesek, úgymond jó kinézetű "balkonparadicsomját" tudjam produkálni. Kis kert esetén is jó, ha a kertit valami kórság érné... vagy poloska. Úgy gondolom a dézsa földjét nem jól választottam meg.  De ezek termését legalább nem bántották poloskák, beérték a kertivel.

Természetesen málnánk is szépen volt, ott pótolgattam már a hiányzó töveket. Eper mini módra kísérleti pályán van :-)

Van néhány  éve egy kis meggyfánk, ami anno 2 db meggyfavessző/ágacska/vadhajtás leszúrásával fogant. Állítólag 10 évig át lehet ültetni, jobb helyre szántuk, de az idén 5, azaz öt szem meggy már termett rajta, így nem merjük bolygatni. És nem elmékszünk hány éve szúrtuk le az ágakat.

A két éve kivágott 57 éves diófánk tövében vegetált az öregnek egy "fia". Szintén nem emlékszünk mióta. Nincs már fölötte nyaranta az öreg fa árnyéka, így az elmúlt két nyáron olyannyira erőre kapott, hogy az idén termett is már pár szem diót :-)

Ezek engem nagyon megleptek :-) És még van tovább :-)

Volt nekem sok éven át öt cserép jókora leanderem. Többnyire saját nevelésű, de van örökbefogadott is, amit a szomszédasszony ki akart dobni :-)

Ősszel épp megbeszéltük a férjemmel, hogy tavaszra mindenképp nagyobb edényekre lesz szükségük. Telente mindig felvittük a tetőtérbe, egy alig fűttött szobába. Kivéve legutóbb. Gondoltuk a fűtetlen, de kissé szigetelt, felújított melléképületben is áttelelnek. Persze ki számított az extrém télre?

Ennek ellenére tavasszal úgy tűnt mind rendben van. Korán kihoztuk őket (máskor is) tető alá, védett helyre...Megvettük a nagy dézsákat, átültettük, nem kevés munkával...és vártunk. Aztán pár héttel később szomorúan konstatáltuk, hogy valami nem stimmel.

Visszavágtuk őket, vártunk, semmi. Végül kettőt a nagy dézsában hagytam, a többit kidobtam, de olyan helyre hogy azért szem előtt legyenek. Majd gonodoltam egyet, bereaktam őket egy-egy vödörbe, és visszavittem a másik kettő mellé. Bőszen locsolgattuk, nagyítóval néztem hajt-e esetleg valamelyik. :-)

Aztán elmentünk egy hétre, közben volt egy-két nagy eső. Anyukám is bőszen locsolgatott esőmentes napokon.  Mire hazajöttünk egy kivételével mind megindult. Azóta az ötödik is.

Hab a tortán, hogy régen volt nekem egy sokáig ismeretlen  nevű begóniám, azóta már olvasói segítséggel megfejtettük a nevét, Begonia Flamboyant.

Sajnos elpusztult a gumója. Anyukám aztán nekem adta az övét, de az se volt már egészséges, tavaszra annak is annyi lett. Van néhány kaspóban felfüggesztett muskátlim, ezek tavaly a nevezett begónia mellett töltötték a nyarat. Most nyár közepén kettőben felfedezni véltem a begóniát. Még ki is nyíltak. Nem tudom hogy lehet, talán a tavalyi magjáról...merthogy nem gumóról az biztos.

Na, hát ezeket nevezem én csodának :-)

A végére  néhány kép az októberi klímában pompázó muskátlikról :-)

És akkor a kerti bónuszok :-)

Hogy jövőre is legyenek apró csodák a ketünkben, már most dolgozunk rajta :-)