Oh, boy!

Imádtam, ezt a Marie-Aude Murail  regényt.  

Nálam magasan verte ezt a másikat.

Egy nagyon különleges család, annál is különlegesebb "egyesítéséről" szól a törénet.  

Ahogy a kissé más, önző, magának való, csak magára gondoló, de rangidős fiatalember segítőkész nagytesóvá válik, ahogy fokozatosan mindenek elé  helyezi a váratlanul felbukkanó rokonságát, akiknek nagy szükségük van rá...az magával ragadó.

Ahogy a korábban kibékíthetetlennek tűnő ellentétek is megbékélnek egymással, igazán példaértékű lehet, a felnőtt olvasók körében is, nem csak a vörös pötty által megcélzott korosztálynak.

Nem nagyon tudok elérzékenyülés nélkül visszagondolni a regényre, ugyanakkor a humor olyan szinten szövi át, hogy a nagyon komoly, nehéz pillanatokat épp a megfelelő mértékig oldja. 

Gyakorlatilag egyik szem sír, a másik meg nevet.

Olvassátok! :-)

Ismertető itt