Jodi Picoult, újfent. Mert szeretném minden könyvét elolvasni.
Nyilván ennyi regénye után amennyin túl vagyok a stílusában nem található semmi újdonság. Megszokott.
A téma viszont az "utcán hever" . Jodi Picolult tudja mit kell felvenni, és hogyan kell feldolgozni.
Szerintem épp ez a sikerének a titka, hisz annak ellenére is sokan elolvassuk, hogy tudjuk ez már nagyon jodipicoultos, de mert reális, sokakat érintő témákat dolgoz fel, van iránta érdeklődés.
Minden esetben feltételezi a laikus olvasót, (is, vagy főleg azt? ) gondolom ezért ennyire szájbarágós, bár én ezt inkább alapos felkészülésnek mondanám, mindig az épp aktuális témáját tekintve.
Nyilván szakemberek tudnák megítélni, vagy egy-egy téma érintettjei, mennyire helytállóak ezek az információk melyeket tőle kapunk. De engem minden regénye kiokosít, bár lehet nagyok a hiányosságaim :-)
Talán, sőt egészen biztosan hatásvadász is egy bizonyos mértékig, de úgy gondolom a témák súlyossága, komolysága megkívánja az "oldást", ezért én ezt a "vadászatot" annyira nem tartom negatívnak.
Aztán olyan érzésem van, mintha ebbe a regényébe (is,) beletervezne minden eshetőséget. Na ezt kicsit talán hatásvadász módon teszi, de mivel ezeknek is megvan a maguk valóságalapja valahogy mindig belefér, elbírja a téma, a regény, a kötet, a terjedelem és az olvasók nagy része is...
Jól olvasható, haladós, lendületes ez a regénye is, ami nem egy rossz dolog, mellesleg ennek köszönhetően szélesebb rétegeket is megmozgat, olyokat, akik nehezebben vesznek kézbe nehezebbet.
Nekem Zoé exe, és az édesanyja volt a két kedvencem. Úgy látszik azok jönnek be mindig, akik valahogy könnyeket csalnak a szemembe, pedig mintha kinőttem volna már abból a korból. Nem nagyon jellemző rám, hogy vévigbőgök egy regényt, annak ellenére hogy átérzem.
Meddőség, alkoholizmus, homoszexualitás, és az egészet átfogja egy gyülekezet minden hájjal megkent lelkipásztora. Ez utóbbi jelenség is több J.P. regényben fellelhető, és bizony elszomorító az a fajta hatalmi vágy, megrögzöttség, gyűlöletkeltés, elutasítás, kitaszítás, kitagadás, megtévesztés, ami innen árad.
Ez nem csupán konzervatizmus, ez azon is túlmutat.
Ebben a regényben meg különösen durván.
Nagyon nem szerettem a tiszteltest, aki a "gyengék" megtévesztésével kiválóan gyarapította nyáját.
Annyira sok valódi nehéz pillanat volt ebben a könyvben, bármilyen könnyen is lehett olvasni, hogy igazán örültem a nem túl csavaros végkifejletnek.
Szerettem ezt a regényt jodipicultsága ellenére is, vagy épp ezért :-)
ismertető itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése