Olvastam már néhány Harrist, hol ilyet, hol olyat, szerettem ezt is, azt is. Van amit jobban, van amit kevésbé. Tudom, hogy a Csokoládé volt az "erőssége" , de hát ezekkel a Rúnajelek-kel, engem jobban el tudott varázsolni, mint az édességgel :-D .
Pedig egy lyukas garast se adtam volna érte, hogy végigolvasom, mikor megláttam az első néhány oldalt.
Az igazság az, hogy abszolút nem ismertem a skandináv mitológiát, bármilyen szomorú, még a görögben se vagyok igazán jártas. Nem olvastam olyanokat se, mint A Gyűrűk ura... majd egyszer pótolom ...na, de a Rúnajeleket elolvastam, és nem csak úgy, nagy nehezen, hanem igenis mindig lopva néhány fejezetre valamennyi időt, nem beérve a rendszeres, és szinte kizárólagos esti olvasással.
Pörgős, lendületes, egykettőre megismertem a szereplőket (csak az elején kellett néha visszalapozni a stáblistához :-)
És nagy igazságokat rejtenek a regény gondolatai.
Megintcsak az istenek, a biblia, hatalmi vágy, uralom minden és mindenek fölött, nem ismerve se Istent se embert, se koboldot. :-)
Akár egy kalandregénynek is tűnhet, de lépten-nyomon ráakadunk
a mélyebb mondandóra.
Ki lehet szépen hámozni az egészből.
Szerettem, bár nem volt könnyű, de igen hamar magával ragadott, és aztán már nehéz volt letenni.
Ismertető itt
.jpg)
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése