Fredrik Backman... Egymás ​ellen ((Björnstad 2.)

A tapasztalatom az, hogy se filmen, se könyvben, annyira nem lehet jó a második rész, mint az első. De vannak kivételek, és ez a könyv kivételesen nagyon nagy kivétel.

Valamit annyira elkap az olvasóban, amitől ritka nagy hatással van ránk. Legalábbis rám, és tudom, hogy még sokakra. Kortárs kedvencen, annál is több, fel nem foghatom, férfi ember létére, hogy tudja így összeszedni az "életet". 

Mert minden regényének ez a lényege. Lehet az furcsa srtílusban a nagyi, netán egyszerűbben, de így is ütősen  Britt-Marie, Ove, esetleg nagyapó, vagy a hokicspatokba burkolt valóság minden örömével,  nyűgével...

Lehet azt hinni, hogy tényleg a jégkorong a lényeg, a csapatok közötti ellentétek, harcok...aki így hiszi az se jár rosszul. De én nem tudom úgy hinni. Mert ennél sokkal többről van szó. Legalábbis én sokkal többet értek, érzek ki belőle.

Könyveken nehezen sírok, nehezen pityergek... egyedül ennek az írónak van olyan képessége, hogy egyik pillanatban egy fejezetzáró godolattól könnybe lábad a szemem, aztán meg a következő elején a könnyeimen át mosolygok. Ellentétben vele én nem tudom leírni ezt úgy, ahogy érzem...csak közhelyekbe foglalva menne, arra meg nem méltó ez az író.

Remekül megbújik a könyveiben, a jégkorongos kötetekben is az egész életünk, a mindennapos harcaink,a társadalmi és egyéb  különbségek, a hatalmi csatározások, a családok ereje (vagy gyengesége).
...ahhoz hogy a jó, a jobb,  az erősebb, az igazabb  kerekedjen felülre rengeteg harcot kell megvívni egy életen át, minden korosztálynak, minden életszakaszban, minden közegben. 
Ezt ki-ki vérmérséklete szerint teszi. 
Persze, hogy minden igaz a jégkorongra...is...

Na, csak beugrottak itt részemről a közhelyek...egy biztos, az író, minden könyvével megérint. 

Alaposan, és nyomot hagy bennem minden írása... 

Mélyen.

Tudom ez nem szép gondolat, de azt hiszem egy nyugodt, kiegyensúlyzott, egészséges lelkületű ember, nem tudott volna ilyen furát, különlegeset, egyedit, ennyire szerethetőt, ugyanakkor ennyire "igazat" alkotni.

Olvastam, hogy az író nincs jól...pszichés problémákkal küzd. 

Bár az életben sem fogja ezt elolvasni, én kívánom, hogy sikerüljön neki a gyógyulás... annyira, hogy maradjon meg a képessége, a késztetése arra, hogy fura stílusában továbbra is szembesítse az olvasót olyan dolgokkal, melyek szintén "kezelésre" szorulnak...szerte a világon. 

Nem csak Björnstadban....

❤❤❤

Természetesen az összes könyvét tiszta szívemből ajánlom...

Ismertető itt