Most viszont: egy szem színész, egy tanterem, néhány apró kellék, és a tanulók a padokban akik, ahogy megtudtam valamilyen módon, elvileg némán, részesei voltak a monodrámának. Mindezt tegnap élte át óriási élményként, végzős gimnazistaként legkisebb gyermekem. Marietta (Zita:-))) Az élményt csak fokozta, hogy az egyik "fiktív szereplőjévé" vált a darabnak.
Scherer Péter az osztályterem-színházi előadás szereplője, aki sok-sok magyar filmből ismerős volt a gyerekek számára. Most Klamm tanár úr szerepét, 135. alkalommal formálta meg. Nyilván a nem klasszikus körülmények között, a kamaszoknak szóló darab soha nem egyforma, erről, és magáról, KAI HENSEL: KLAMM HÁBORÚJA című előadásról itt lehet minden a fontos dolgot elolvasni.
De a gyerekem élménybeszámolóját hallgatva, a lényeg az előadásban, az előadóban, színészben, a közegben, és a pillanatban rejlik, ők csak az adott pillanatot élik meg, de a színésznek minden alkalommal meg kell küzdenie az "újjal"... új tanterem, új diákok, akik mind másképp, esetleg kiszámíthatatlanul reagálnak.
Az előadás után pedig meg kell beszélni a dolgokat, és ebben is nagyszerű partner volt a színész.
Nem könnyű a mai fiatalok helyzete, mégis néha irigylésre méltó. Jó, hogy nem csak a szülő, de az iskola néhány tanára, inkább pedagógusa(!) is arra próbálja rávezetni őket, hogy ne menjenek el az értékek mellett. És jó, hogy vannak olyan gyerek, akik hagyják is magukat terelgetni.
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése