Ez nem én voltam...

...mondhatnám úgyis, ez szentségtörés. Képen látható edényalátéteket fillérekért vettem. Én, akinél felhalmozva állnak a feldolgozásra váró rongyok, és kész varrományok, dobozokban szekrényekben, zsákokban. Igen ám, de most, mint említettem már, némi mélabú is rám telepedett lustasággal spékelve, és nincs ilyen apró cuccom készen, mert ilyen miért is lenne...

Program meg volt a hétvégén rendesen, kezdődött még a jó kis esős szombat reggelen, amikor is elmentünk egy gyermek kollégiumi ellátmányának egy részét, nagy részét beszerezni a hozzánk legközelebb eső gazdaságos áruházba. Ebből jobbra is, balra is van egy-egy, mindkettő ugyanolyan távolságra, a szomszéd városokban, de másfajta "nagyboltok" csak távolabb...így havonta 1x általában előfordulunk a gazdaságosban:-)) nagy bevásárlás címén.

Hát így esett, hogy ott, ezeken a zsebes apróságon megakadt a gazdaságos szemem. Nem is tudom miért nem varrtam én még ilyeneket? De maga az anyag volt az, ami igazán feletette a figyelmemet. Persze, hogy nem vettem belőle.

Aztán itthon már megbántam, mert közben rájöttem, hogy a kollégiumba való sütő-főző, csomagoló mutatvány közben már semmi érdemlegeset nem tudok varrásból komponálni, ajándék pedig kell, ha már nem voltam eléggé előrelátó. A meglévők között apró használati tárgyak nincsenek, egy doboz csoki meg..., ismerem én a családomat, az meg elfogy és kész. Az a nagyobb "érték", még, ha csak jelképes is az ajándék valójában, ami megmarad, az már csak hab a tortán, ha használni is lehet. ( Ja és, a saját munka, ugye:-((  )

Aztán vasárnap következett a nagy feladat. A gyerek elszállítmányozása cókmókostól a kollégiumba, a Nagyfaluba. Jókora mutatvány volt, de megoldottuk, már rutinosak vagyunk, most csak 1 üveg házilekvár, és egy elosztó maradt itthon. :-)) Tavaly kicsit több minden. :-))

Hazafelé jövet sikerült Moha bá'-nak beiktatni az útvonaltervbe, egy útbaeső gazdaságos áruházat, :-)) egészen más dologért, naná, hogy első látásra összeakadtam megint ezekkel az alátétekkel, pedig ebben a boltban nem ismertük a járást:. Gondoltam, ha már így vonzódunk egymáshoz, akkor viszek belőle egy párat.



Így lett aztán szentségtörés, de a megajándékozott nagyon örült neki.

Az már más kérdés, hogy: persze, alátét, majd szépen felakasztom a konyhába, nehogy elkopjon, vagy összekenődjön :-))) Méghogy edényalátét! Kár lenne összekenni. Biztos csak nézni fogják:-)) Mint díszt. Pedig az szeretik, amit használni lehet:-))

Tudom ciki, de nem mertem megmondani, hogy kivételesen ez most nem sk. darab. Nem is feltételezték róla:-))) meg nem is kérdezték.