A várólistás könyvek közül, sikerült nehéz fába vágni a fejszémet. Ottlik Géza Iskola a határon című regényét fejeztem be mostanság. Lassan, lépésben lehet csak vele haladni, de érdemes volt. Sőt, egy-egy gondolatot többször elolvasni is érdemes volt, és szükséges is, hogy biztosak legyünk abban, értjük. Vagy közel állunk hozzá.
Az író neve nyilván ismerős volt számomra, de nem ismertem az életútját, pályáját, műveit, munkásságát. A könyvet, az akkor II. gimnáziumot végzett legkisebb lányunk kapta tanév végi jutalomként. Nem tudni melyik korosztálynak szól, szerintem kortalan...azt viszont tudom, hogy kötelező olvasmány azok számára, akik emelt szintű irodalom érettségire készülnek. Most, hogy elolvastam, azt mondom, a mai 18 éveseknek ez nagyon nehéz. Aki ebből jelesre érettségizik, annak minden elismerésem, mert még nekünk se könnyű, akiknél a '70-es évek végén kimaradt a kötelező tanagyagból a kortárs irodalom...
Hogy miről szól a regény, azt nem tudom elmondani. Mert nem lehet. Mert a lényeg nem a történetekben van, hanem az elmélkedésekben. Kamaszfiúk összezárva 1923-tól pár évre egy határ menti katonai reáliskolában.
"A világhoz nem alkalmazkodni kell, hanem csinálni, nem újrarendezgetni azt, ami már megvan benne, hanem hozzáadni mindig."
Ottlik Géza
Ha kézbe veszünk egy könyvet, nyilván igyekszünk elolvasni a hivatalos fülszöveget, amit jelen esetben Esterházy Péter írt a regényhez. Aki szintén arról híres, hogy fel kell nőni hozzá. Sehogy sem értettem, fogalmam sem volt róla ennek alapján, hogy mi rejlik a könyveben, miről szól. De talán épp ez a "titokzatos", vagy talán csak nekem kicsit "magas" ajánló keltette fel az érdeklődésemet, tett egyre inkább kíváncsivá.
Aztán az úgy volt, hogy olvastam valamennyit, majd a hátsó borítón Esterházyt, megint Ottlik, majd Esterházy, és ez így ment végig. És a végén, a legvégén, mikor megint elolvastam, már sokadjára a fülszöveget, talán akkor már közelebb álltam a valósághoz. Jómagam csak akkor jöttem rá miről beszél Esterházy itt, "hátul"... Rám nagy hatással volt a regény.
" Semmi nem megy úgy, ahogy kellene, száz, ezer, tízezer vágyunk, reménykedésünk dugába dől: de az az egy, legfeljebb két legeslegfontosabb dolog, ami nélkül nem lenne élete az embernek, az végül mégis sikerül. Csak úgy mellékesen, természetesen."
Ottlik Géza
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése