Vége van a nyárnak,....vagy

Itt van ősz, itt van újra....

Sajnos, mert én kánikula imádó vagyok, és tegnap hallottam a TV-ben, hogy már lehet őszi depressziónk. Na, nekem már van is. Pedig nálunk már az iskolakezdés nem olyan, mint a kisgyerekes családban, mert az egyik már dolgozó nő, a másik, a második félidőt kezdi az egyetemen, a harmadik meg utolsó évét a gimiben. Ez talán a legneccesebb, érettségi, pályaválasztás, nem kis dolgok egy 18 éves fiatal életében. És persze a szülőknek sem.

(Sokáig vívódtam, hogy engedjem-e ezt a bejegyzést az útjára, de a blogom címét figyelembe véve ezek is gondolatok, vagy épp ezek azok, és arról, ami érdekel...)

A legtöbb családban ilyenkor az iskolakezdéstől stresszesebb az élet, de vannak, ahol ettől sokkal nagyobb problémákat jelent idén a bejegyzésem címe. Mert ugye volt ebben az országban Borsodban (is), egy hatalmas árvíz a nyár elején. Az illetékesek ígértek, "fűt, fát, vadvirágot", de legfőképpen új házakat az összeomlottak, jelentősen megsérültek helyett, mire beköszönt a hideg, megerősített gátakat, mire itt lesz az újabb esős évszak. Gyűjtött az ország, összefogott a nemzet, lett is szép óvoda, meg sok bútor, ruha, tartós élelmiszer, egyebek...Aztán van néhány új ház is, oda már be lehet pakolni az előbb említett adományok egy részét. Ott már van helye az ágynak is. De a többit hová is tegyék? Romok vannak, engedélyek nincsenek,vagy ahol vannak, ott pénz nincs. Mit csináljanak, azok, akiknek nem dőlt össze a házuk, de többe kerülne a felújítás, mint egy új építése. A biztosító azt mondja, nem kell újraépíteni, egy magánúton, magánpénzért dolgozó statikus pedig azt mondja, ő nem garantálja a biztonságot felújítás esetén sem. Az ilyen bizonytalan házak elvileg lakhatatlanok, pedig télre ezeknek a tulajdonosaiknak is kellene egy biztos fedél a fejül fölé.

Valaki tudja, hova lett a nemzet adománya? Tudják, hogy Juci néni, vagy Sándor bácsi házát építették föl belőle? Valaki tudja mennyit spóroltunk a tűzijátékon, és abból a pénzből melyik károsult részesült? Úgy tűnik a lakosság adakozó, segítőkész, ki segítsen a rászorulókon, ha nem mi?

Az ország vezetői el vannak foglalva. Mindenféle bizottságokat hoznak létre, hogy a csontvázakat megkeressék, aztán jól meg is büntessék, aki elrejtette. Vagy utólag, perrel, vagy az adott pillanatban, kirúgással, még, akkor is, ha az az összes kirúgottat tekintve, a módosított végkielégítést figyelembe véve is, az ilyen módon kifizetett végigelégítés igen tetemes összegre rúghat. Vajon hány házra futotta volna? Az a baj, hogy ebben az országban a vezetők mindig visszafelé néznek, a megtorlás a legfontosabb, nem pedig a jövő. Illetve dehogynem, a jövő is, de csak számukra. És ez már úgy rendben is van szerintük, a 100 napban egyenesbe lett hozva. Mindenki a helyén van.

Azért ki is felelős, hogy az árvízkárosult családok nagy részénél még nincs megoldva a lakáskérdés? Ezt a csontvázat ki rejti el? Ki és mikor fog rábukkanni?

Azt nem tudom van-e olyan bizottság, ami az árvízi helyreállítást koordinálja, de nemcsak aktatologatással, meg bűnösök keresésével, kirúgásával, hanem hatékonyan. Könnyen vannak ők, hisz biztos nem fedél nélküli árvízkárosultak. Ha egy is érintett lenne közülük, már rég le lenne rendezve ez a dolog.

Csak nem tudom miért nem szorult beléjük kicsit több empátia. Vagy mégis? Van akinek a lengyel árvíz fontosabb volt, mint a magyar, meg azért a magyar gyerekek is nyaraltak a Balatonnál (nem csak a lengyelek), hurrá, víz, kicsit más, mint amit megéltünk. De jó is volt...aztán majd otthon, ha nincs kész a ház, lehet visszaemlékezni szép, nyári, balatoni napokra, ha ősszel meg a meg nem erősített gátakat újabb árhullám érné el, majd azt mondják, majdnem olyan, mint a Balaton. :-((((