Boldogsághormon ide, vagy oda..

...azért  mégiscsak évszakváltás van. Egyiket se szeretem, de ezt legkevésbé, nyárból az őszbe... Így meg nagyon nem, ahogy most csinálja.

Az elmúlt hetekben kicsit kevesebbet foglalkoztam, sőt, egyáltalán nem foglalkoztam kreatívkodással. Igazoltan:-)) más irányú elfoglaltságaim miatt, majd azt követően, kisebb epebaj, mostanság meg őszi depressziónak titulált, nagyon kóros lustaság miatt.

A kötelezőkön kívül, tipikusan a semmihez sincs kedvem korszakomat élem, nem először, és tartok tőle, nem is utoljára. De igazából az lehet a gond, hogy elég pörgős napok után, most nincs olyan nagy hajtóerő, meg borul, meg esik, meg...gyerekek ide-oda...

Pedig kaptam én, számomra egy halom kincset, Keresztanyámtól. Nekem óriási ajándék. Valamikor a kötés-horgolás nagymestere volt, aztán átpártolt a hímzésre (azzal még keresni is lehetett felénk) most meg már a szeme sem a régi, úgyhogy a nyár végi lomtalanításkor meglepett engem egy zsák maradék fonallal. Fogalmam sincs honnan tudta, hogy ismét kötögetek, lehet, hogy csak próbálkozott megszabadulni tőle, és ismer már annyira, hogy majdcsakjóleszvalamire alapon, semmit se szoktam visszautasítani. De ennek most kifejezetten örültem, mert az én maradékkészletemet jól feléltem az elmúlt tél óta. Még UFO is van köztük, régi, hagyományos kötőtűvel együtt. A fonalak mindenfélék, minőség, és szín tekintetében is, de használhatóak. Ez a lényeg.

Hogy mikor és mi készül belőle, az még a közelgő tél titka. Meg az enyém:-)))