:-)

Almás pite, avagy öregszem... :-)

...ilyenkor szeptemberben mindkettő elkerülhetetlen nálunk :-)

Kezdő háziasszony  koromban úgy gondoltam  a pite amolyan "snassz" dolog. 

Ennél bonyolultabb édesség elkészítése nagyobb kihívásnak tűnt. 

A pite szerintem igaz nagyi süti :-) nálunk is anyukám a nagy pitesütögető, a lányaim meg imádják Mama pitéjét. 

Jómagam igen ritkán szánom rá magam, most viszont tisztes adag  birsalmával a birtokomban, minden másnap, egy-egy nagy tepsivel került ki a sütőből. 

Birsalmás pite.

Ebből következik, hogy rohamtempóban fogyasztotta a család. 

Most már tudom, hogy egyszerűségével képes felülmúlni a habos csodákat :-), 

nem beszélve arról, hogy gyors, kiadós.

Öregszem... ezt napokon belül a naptár is igazolja, na meg, hogy gyakrabban sütögetek pitéket :-) ...

Ez csak egy nagyon egyszerű recept:

Birsalmás pite

50 dkg liszt

1 csomag sütőpor

25 dkg margarin ( de zsír lenne az igazi :-)

10 dkg cukor (vagy más édesség)

1 tojás

kb. 1 kis doboz tejföl

só

ezeket összegyúrtam, elfeleztem és folpackba csomagolva hűtöttem egy kicsit

Közben a tölteléket elkészítettem:

1,5 kg megtisztított birsalmát apróra daraboltam, 

5 dl vízben fahéjjal, citromhéjjal, kevés citromlével, ízlés szerinti édesítéssel nem teljesen puhára főztem. 

( nekünk 10 dkg édesség elég volt bele)

Ekkor levettem a tűzről,  

2 csomag vaníliás pudingport elkevertem 1 dl vízben, majd ráöntöttem a forró birsre. 

Szépen besűrűsödött. 

Kihűtöttem.

Tepsibe került, jó nagyba...

 Az egyik  kinyújtott tésztalapra  tettem a birsalmát, rá a másik lapot, megszurkáltam,  előmelegített  sütőben 200 fokon  40-45 perc alatt megsütöttem .

Öregszem.... pitéket sütök :-)

Hullócsillagom...

Nick Traina megrendítő története, amit papírra vetett édesanyja, a világhírű szórakoztató irodalmat író Danielle Stell, akinek gazdag munkásságából ezt az egy könyvet olvastam el, de nem is fogok többet.

helyes fiú volt:-(

Mert...magamat a "mérges" jelzővel tudnám illetni, ezt az érzést váltotta ki belőlem  ez az életrajz, családi regény, vagy nem is tudom minek nevezzem a "műfajt".

Félreértés ne essék, tiszta szívemből sajnálom ezt a fiút, anyaként meg főleg felkavaró ilyesmit olvasni...amikor elkezdtem tudtam mi lesz a vége,  máskor fogok hozzá néhány tucat zsebkendőt, de ez egész más benyomást tett  rám, mint amire számítottam.

....haragszom az anyára..ez a lényeg.

Összevissza csapongó, időnként ellentmondásokba keveredő, sokszor ismétlésekbe bocsátkozó,  mintha terjedelemre és saját maga fényezésre készült volna ez a könyv...csak jól álcázva. 

Mert jómagam többet megtudtam az anyáról, mint a fiúról.

Vannak benne naplórészletek a  fiú tollából, de nehéz elhinni, hogy állítólag  12 évesen  írta.  

Olyan, mintha átírta volna a "szakember", hogy méginkább fokozza a feszültséget.

Ennél fogva engem jobban bosszantott az anya "szerepe", mint a problémásnak titulált gyereke.

A bulvár kikezdte őket is, jobban jött ki az egészből, ha ő lép, és piacra dob valami elfogadható történetet. Igazából azért nem értem az egész betegséget, mert nagyon korán képbe került a kábítószer, és nem tudhatom, hogy ennek milyen következményei lehettek a fiúra nézve, ahogy azt sem, hogy a drogfüggő édesapjától mit örökölhetett. 

Nagyon szép a gesztus, a cél, miszerint segíteni szeretne hasonló cipőben járó embereknek, speciális alapítványt hozott létre, ezen könyve bevételét is ennek támogatására áldozza. Azt mondja, ha csak egy emberéletet ment meg,már nem írt hiába...és ezzel mégiscsak ő jön ki "jól" az egészből, hisz ebben igaza van.

Nem tisztem, nincs jogom hozzá, hogy ítélkezzek más szülő felett, véleményem viszont lehet róla.

Még akkor is, ha nekem se karrierem, se  világhírem, se rengeteg kiadott regényem, se több kontinensen házam, villám, se nyaralóm a tengerparton, és nekem nincs 7+2 gyerekem, csak három, és jóformán "csak anya" vagyok.

Az írónő első házasságából származó 14 éves kamaszlány, és az akkor már írói sikerrel rendelkező anyuka együtt  várták a nem olyan nagyon "kívánt", egyáltalán nem tervezett "véletlen"babát, Nick-et.

Négy évig anyuka szíve csücske volt a fiúcska a leírtak alapján.

Aztán jött egy új szerelem, új házasság,  a nem is tudom hányadik férjének két fiúgyerekét örökbe fogadta, majd 6 év alatt 5 apróságot szült ebbe a házasságba.

Az 5. kicsi születésekor Nick már/még 9 éves volt. És problémás...egyre problémásabb.

Nem tudom elhinni, hogy anyaként (aki mellesleg éjszakánként ennyi kicsi gyerek mellett írja a regényeit) a helyzet magaslatán állhatott. Gyereket nevelni a világ legnehezebb dolga, egyet is, kilencet meg főleg. 

Nyilván nem ő vigasztalta az éjjel felsíró gyerekeit, nem ő borogatta, ápolta, ha lázasak, betegek voltak, nem ő cserélte a kicsik pelusát...

Viszont éjjel írt, pénzt keresett, igazán vastagon meg tudta fizetni a gyereknevelést, tudta biztosítani a luxust, fenntartani a sok ingatlant, sőt problémás gyereket is "kezelt" ezzel az eszközzel. 

Ennyi.

Nick korán  megismerkedett a "nagyfiús" dolgokkal, kábítószer, alkohol, cigi, csajozás, ...

A fiú nagyon trendi volt,  szeretett feltűnni, kitűnni.

Fiatalon sikeres zenekart alapított, ezekhez is kellett forrás...

Mintha anyuka az összes zavaró tényezőtől meg szeretett volna szabadulni, ezért  úgymond "bérbe adta" 16 évesen  a mániás depressziós fiát.

Mondván, az ő háza nagy, ott nehéz követni a fiút,  kisebb lakásban jobban rá lehet látni..

Egy Julie nevű hölgy feladta addigi életét, munkáját,  kábítószeres fiatalokkal foglalkozott, és innen kezdve minden idejét, percét, Steel anyukának szolgálatába állította Nick érdekében.

Julie, férje és az ő gyerekeik között élt Nick 3 évig, egészen a halálig. 

Kisebb ház, kevesebb gyerek, talán meghittebb hangulat.

Aztán ott is lett nagyobb ház, egy kis különálló épülettel...Nicknek,
de sajnos csak rövid élete szólt :-(.

Arról nem szólt az írás, hogy mindezt mennyiért, pedig minden bizonnyal komoly  lehetett a dolog, nem volt egyszerű, hisz valamiből Julienak is élni kellett, ráadásul mindig ott volt a fiú mellett, amikor kellett, anyja helyett anyja volt a bajban.

Még két férfi gondozó is Nickhez tartozott, akik majdnem minden lépést követték..

Az írónő mindeközben romantikázott, elvált az 5 kicsi gyerek apjától, jutott ideje új kapcsolatot  építgetni, mintha maga is kalandokra törekedett volna, hogy legyen ihlete a romantikus regényeihez.

Kifejezetten sokkolt, amikor a temetéshez tartozó szertartásokról írt. 

Darabszámra megmondta,  hányan jöttek ki a templomból, hányan mentek el utána hozzájuk, hányan voltak a temetésen...azért mentségére legyen mondva kifejezetten megemlíti, hogy nemcsak az ő barátai és a  kiadói voltak ott, hanem a Nick barátai is.

Lehet, hogy bennem van a hiba és annyira "anya szemmel" olvastam, hogy nekem egy manipulált, saját magát fényező, összecsapott darabnak tűnik...ennél fogva felmerül az emberben a kérdés, mi volt belőle igaz. Természetesen a tényeket, és a végkifejletet leszámítva.

Talán ez a Hullócsillag ennél többet, jobbat  és szebbet is megérdemelt volna :-(

A Knowledge a második zenekara volt Nicknek, már nem sikerült a terveik megvalósítása, halála után  feloszlottak, de anyuka kiadatta  az utolsó DVD-t, így maradt valami az utókornak.

Érdemes kicsit a szövet értelmezni, engem ez a dal jobban megérintett, mint az egész könyv :-(

Sütögetős...csokis kifli és társai

... mert vége lett a nyárnak, bár mondhatni, igazából el se kezdődött, csak erőlködött a nyáriaknak nevezett hónapok alatt. Örülhetett, akinek jutott néhány kellemes nap belőle... 

( mi örülünk:-)

...és ősszel meg iskola, tízórai szezon, igaz nálunk már nem, mint diák, hanem, mint "tanítónéni" viszi a gyerek az elemózsiát.

De mivel ez csak egy mindenes blog, ezért sütit, ételt csak hirtelen felindulásból fényképezek (vagy a család meglepetésszerű kérésére), ezért nem igazán tudnak ezek a finomságok pózolni. 

Nincs rutinunk e téren, nekem és a szerzeménynek :-) a képeim nyomába se léphetnek egyik-másik profi gasztrobloggerének. 
Az ízük viszünk számunkra nagyon rendben van...
az magáért beszél:-)
...bár erről a képek alapján nem tudunk összehasonlítást végezni. :-)

.

Csokis-kókuszos( nálam) kifli, Limara után szabadon.

Azt hiszem mindenki beleteszi kicsit "magát", a saját, illetve családja szája ízéhez igazodva, ezért különösen nem részletezem a saját a verziómat. 

Mivel nálunk (majdnem:-) mindenkinek fontos, igyekszem a szénhidráttal csínján bánni, hogy kevesebb legyen a bűntudat :-)

( Gondoltam a levendulás verziójára is, szirupot nem, de kis adag porcukrot készítettem, még érlelem, azt is, és a gondolatot is, hisz szokatlan ízvilág, valahogy adagolni kell a családnak.)

Ezek meg bucik, vagy kiflik, vagy ahogy a forrás mondja buci kifli, magában is jó falatok, de szendvicsalapnak is kitűnő.

Szintén kissé átírtam, "összement" tej savójával készült, és egy kis maradék tojással megkentem a tetejét. 

Ezért kalácsosabb inkább, mint kiflis:-)

Finom, könnyű péksütik lettek.

Eljutottunk oda, évek hosszú sora után, hogy most már nem kell álcázni a sütialkatrészeket:-) 

Ha nyáron valami zöld van a sütiben, már nem kérdés, mindenki tudja, hogy az, csak cukkini lehet. 

Magam is meglepődök hogy a fogyasztása mára már senkinek se okoz gondod a családban.

Furcsa módon épp édes sütiben a legkapósabb :-)

Ezt a receptet elkészítettem már mákkal, ahogy megvan írva, de most diósítottam, a cukrot egészségesebbre és kevesebbre vettem,  cserébe kapott egy marék mazsolát.

A végére egy kis ráadás, a mi mindennapi kenyerünk, amiben szintén nagy szerepe van Limarának, de  még mindig köszönőviszonyban sincs az övéivel. Ámbár szeretjük, és az is igaz, hogy ez is szépséghibás, meg máskor is szoktak olyanok sülni, de azokat is mindmegesszükpont...húúú... :-)

Na és nem megyünk a pékségbe egy kis péksütiért, kenyéréért:-) lassan 10 éve.

Franny és Zooey...

Idegesítő, de nagyon:-)..egy idő után már az idegesített, hogy nem tudtam mi idegesít, miközben olvastam :-)

Mert azért olvasni kellett, valahogy nem lehetett letenni.

Igazából nem tudom megmondani még most sem, hogy mi idegesített, ahogy azt sem, hogy miről szól...

na, nem azért, mert nem értettem, vagy, mert nem jól van megírva, ezekről szó sincs.

Ez  nem egy történet, nem egy cselekmény, nem egy szokványos regény. 

Az egész igen különös módon áll össze, 

 (vagy talán nem is teljesen áll össze).

...de azért a sok apró részlet, ahogy cigi hamuját lepöckölik, meg mibe pöckölik, meg melyik kézbe teszik a telefonkagylót, és még sorolhatnám...szóval ezek azért nekem közben fárasztóak voltak, ugyanakkor nagyon képszerűek, és így utólag azt mondom, kellettek azok oda, hogy lássa az ember az egészet. A fürdőszoba szőnyege, a nappali berendezése, anyuka egykori és régi alakja, ...:-) Néha tényleg jól szórakozott rajta az ember...

A Glass család  legifjabb tagjainak pillanatai, talán két nap mindössze, a lényeg csupán pár óra, pár perc.....de sikerül ebbe a kis könyvecskébe sok évet beleszőni az írónak, aki szintén e család egyik gyermeke...tehát ismeri az előzményt, ismeri a "résztvevőket"... és egy kis bevezetővel ezt egyértelművé is teszi...nem egy átlagos család tagjairól van itt szó...  ez hozzájárulhat az alapproblémához...sőt.

Nem könnyű olvasmány, eléggé kell koncentrálni :-) azt hiszem én ezt kamaszként nem is olvastam volna el, most meg már, az én koromban, na meg  napjainkban egész  más értelmezése lehet a fő problémának. Viszont a lényeg manapság is érvényes.

Mikor leteszi az ember a könyvecskét, lehet rajta rágódni:-)

Engem  lenyűgöz ezeknek a főszereplő  fiataloknak a műveltsége, olvasottsága, tájékozottsága  az irodalomban, történelemben, vallásban, bibliában...ugyanakkor  talán épp ez okozza náluk, hogy időnként olyan, mintha egy álomvilágban élnének, kissé elrugaszkodva a valóságtól. Más részről viszont sok nehézségen átsegítheti őket  egy-egy nehezebb élethelyzetben. 

Eléggé ellentmondásos...jelen esetben talán sok...kevesebb is elég lett volna ezeknek a csodagyerekeknek.

Ha másért nem, az  utolsó pár oldalért, ami ledöbbentő, lehengerlő hatású, na, azért érdemes (volt) elolvasni...

A Zabhegyező beszerzése környékén világosított fel az egyik gyermekem, hogy van a könyvespolcunkon egy könyv J:D. Salingertől...Franny és Zooey...egy 1986-os kiadás...hoztuk a házasságba abban az évben :-) és csak most olvastam el.

Ismertető itt:

Nyaralás "kettő"...

.. avagy csakazértis nyár, mert mi úgy szerettük volna.

Az idén sajnos majdhogynem elmaradt a nyár, illetve megtiszteltetésnek vehette, aki kifogott néhány, legalább kellemesen meleg, esőmentes nyári napot, netán egy hetet.

Mi megtisztelve érezzük magunkat kétszeresen is. :-)

Ámbár, nem adták ez olyan könnyen. Az elmúlt héten a  "középen" lévő ünneppel mit sem törődve, mi a nagy kerítésfelújítás második részével voltunk elfoglalva. Igyekeztünk, hogy sikerüljön lefesteni a léceket az esőszünetekben, meg is tudjanak száradni és fel is tudjuk szerelni esőmentes időben. Csütörtök este volt a határidő, szerencsére végeztünk is vele, mert pénteken már új program várt ránk.

A nagylány még tavasszal (a házassági évfordulónk környékén) tervezett nekünk egy meglepetést, de mondhatom (szerencsére), az akkor nem jött össze " helyhiány" miatt. Csak augusztusra lehetett foglalni a Hotel Dzsungelben :-), ahol az elmúlt hétvégét töltöttük.

Nyíregyházához közel, Sóstógyógyfürdőn voltunk, egy csodálatos környezetben, a tó, és a neves állatpark szomszédságában... a szobánk ablakaiból a tóra láttunk...amit aztán (majdnem:-) körbesétáltunk, na meg a környéket is bejártuk.

A nap hét ágra sütött, rengeteg ember lazított, családi napos programok voltak, a strandolók, napozók élvezték az idén nyáron oly ritkán látott napsugarakat...
Természetesen mi is, hisz, mintha rendeltük volna. 

Egészen a hazaindulásig (vasárnap reggel) kedvünkre tett az időjárás felelős. :-)

És akkor következzen egy "kis" képes élménybeszámoló a Nyíregyházi Állatparkból, melynek bejárása egy egész napot betöltő program volt. 

ügyeskedtek nekünk a papagájok :-)

nagyszerű volt a fóka show... tüneményesek :-)

volt fakultatív ismerkedős program is :-)

Nagyon gyorsan eltelt a hétvége, kellemesen  elfáradunk, 

de remekül éreztük magunkat.

Azt hiszem ezt nem csak a magam nevében állíthatom.

:-)

Cukkini, vagy tök...

...tök mindegy:-) Egyik se nagyon terem ezen a nyáron kertünkben, ennek ellenére folyamatos az ellátásunk a  "tökcsömörös"  rokonok, ismerősök jóvoltából.

Első gondolat a rántott...de, ezt eddig az idén kihagytam, mert nem mindenki szereti a családban. Rántva nekem a padlizsán jön be...

Egy másik lehetőség a fasírt, ez se volt még...( talán, mert tavaly meg túltengett)

Aztán amikor a két jól bevált ételnek, a főzeléknek és a tök, vagy cukkini lecsónak már nálunk is kitelt, idén ezeké volt a főszerep, akkor jöhetnek a különböző, (többé-kevésbé) rejtett felhasználási módok.

A cukkinilepénykék egész jól bejöttek a családnak, csak úgy, nassolni, esetleg (fokhagymás) tejföllel, joghurttal, vagy feltétnek, sőt köretként is megállja a helyét mártásos húsokhoz.

Természetesen nincs olyan  recept, amit szó szerint követek, az arányokat betartottam, de nem sóztam be előre a cukkinit/tököt, amikor minden összekevertem akkor sóztam meg, sütőpapíros tepsire halmokat raktam a masszából, elég kanállal lelapítani, de én játszadoztam kicsit, nagyobb pogácsa-, vagy fánkszaggatóba rakosgattam és így kis csinosak lettek. Mindet meglocsoltam kevés olajjal, és  mentek a sütőbe. Félidőben lapáttal megfordítottam őket.

Nincs képem róla, de, ha a fenti receptet  maradék tört főtt krumplival felturbózzuk, jobb paraméterekkel rendelkező krokett készíthető, mint a hagyományos burgonyakrokett. 

Természetesen csakis sütőben sütve. Ezt nem volt időm lefényképezni.

És a cukkinis sütemény. Idén nyáron a mákos verzió a nyerő.

Ezt  a szórt cukkinis-mákos receptet készítettem el már háromszor, tökkel is működik. 

Természetesen nem szóról szóra. Kevesebb és kicsit "jobb" cukorral,  1 dl-rel több tejjel az öntetet. 

A tököt egész vékonyra, majdnem cérnametélt méretre reszeltem, és nem sóztam be, nem csavartam ki, egyből összekevertem a mákkal  és a többi hozzávalóval. Jól bírja a reszelt citromhéjat az ízvilága. :-)

Ez egy kis méretű tepsi adagja. 

Sütés előtt 20 percig állt a tepsiben, és közben "szurkálgattam" villával, hogy a tejes-tojásos öntetből alulra  is kerüljön.

Ha nagyon bűnözni akarunk, elbír egy-két gombóc jófajta vaníliafagyit, vagy citromfagyit tálaláskor a langyos pite, főleg, ha a cukorral spóroltunk sütéskor. :-)

De magában is finom a mákimádóknak, gyorsan megvan, és hamar elfogy :-)

Emma meg én...( Emma and I)

... Írta: Sheila Hocken

Nagyon érdekes olvasmány. 

Egy vak lány története saját magáról és a labradorról, aki megmentette gazdája az életét.

Nem könnyű elképzelni, de annyira jól leírja a hölgy az élet minden rezzenését, mozzanatát, úgy, ahogy ő éli meg, a "sötétben". 

Aztán a változást is, amit Emma, a vakvezető labrador hoz az életébe. A kutya lenyűgöző tulajdonságait, képességeit, ösztönét...

Az, azt hiszem senkinek se újdonság, hogy a kutyák nagyszerű társak, a jó adottságú, jól képzett vakvezetők pedig egyenesen csodákra képesek. 

Legalábbis Emma sokszor meglepte gazdáját.

De maga az élet hétköznapi dolgai, hogy miként élte életét kutya nélkül, majd Emmával, a hangok, illatok jelentősége...

Hogy így is mennyit tudott segíteni sorstárainak, és mi mindenre volt képes, meglepő számunkra...

És aztán, nem akarok poént lőni, de egy sikeres műtét után nagyon érdekes, ahogy Sheila megtapasztalja, felfedezi  a világot, a környezetét, embereket, barátait, állatokat, a természetet... 

láthatja férjét, akit szó szerint vakon szeretett,  láthatja Emmát, és nem utolsó sorban saját magát.

Azt hiszem hitelesebb nem is lehetne ez a történet, hisz egyenesen egy érintettől származik.

Tíz hetes a kislánya, amikor véget ér az első rész... a folytatásra is kíváncsi vagyok ...

Hivatalos ismertető itt

Gyúrtam :-)

Tudom nem kellene ebből bejegyzést készíteni, hisz nem egy  nagy dolog. 

Főleg, hogy abszolút tésztás családból származom, Apukám és Öcsém ma is nagyfogyasztók.

Apai Nagyapám szintén szerette, ennél fogva Nagymamám profi volt a tésztagyúrásban és alaposan kitanulta Anyukám is.

Neki manapság is pik-pakk készen van, csak sodrófa és kés kell hozzá, semmi gépezet :-)

Nagymamám készített a család számára száraztésztát, így aztán, amikor én férjhez mentem és jöttek sorba gyerekek, ez a konyhai művelet kimaradt a repertoáromból. 

Elsősorban azért (is:-), mert a férjem alapvetően húsevő:-) 

Tésztaként csupán a nokedlit, (ebből gyorsan profi lettem:-) és a tarhonyát tartja nagyra, természetesen jóféle pörkölttel:-)

(Csak zárójelben jegyezném meg, hogy a tarhonyánk is házi volt sok évig, Nagymamámtól elleste a készítése tudományát Anyukám. Ez munkásabb, mint egy széles metélt előállítása házilag, én ezt még  meg se próbáltam.

Mivel Nagymamám nagy családot látott el tésztával, ő már úgy 30 évvel ezelőtt beszerezte a tésztagépeket, hogy legyen egy kis segítsége...az egyik a képen látható, éppen nagyon lisztes szerkezet.

Bizony nem strapáltam le, pedig 27 éve van már nálam 

sajnos:-(...

Évente 1-2 alkalommal veszem elő.

Azóta lettek tésztás lányaim, a háromból kettő, de a vonalaikra vigyázva csak módjával fogyasztják, ráadásul egyikük főleg az olasz irányvonalat kedveli, spagetti, makaróni, és egyéb csalafinta tésztafigura:-) 

Na meg ki is röppennek, röppentek... ritkán, akkor is kevés tészta fogy nálunk.

De olyan sok főzős műsorban gyúrtak mostanában, :-) na meg egyik kedves levelezőtársam is bogarat ültetett a fülembe, 

úgyhogy a minap elővettem...

Még egy érdekesség, nekem legalábbis: a képeken látható gyúródeszka a házzal "járt" . Anno, két idős néni rengeteg tésztát gyúrt rajta eladásra...sok-sok évvel ezelőtt. 

A deszka  használatban van azóta is, de ilyen jellegű tésztát elég ritkán látott, mióta az enyém :-)

A kockás...

...szoknya volt, gatya lett.

Mert egy kicsit varrtam:-) 

Újrahasznosítottam, de sajnos nem fényképeztem le ezt a ruhaneműt az átváltozása előtt...egy fodros aljú, gumis derekú "táncházas" szoknya volt. :-) 

Az én férjem meg nem hajlandó, csak erőszakkal ruhát vásárolni saját részre... ( más meg vegyen magának:-)

Pedig kellett volna már, még akkor is, ha eddig mindig olyan  rövidnadrágokat  viselt itthon, melyeket én kreáltam neki. Most ilyesmire nem készültem, mert úgy gondoltam nincs olyan anyagom, ami megfelelne a célnak...

Manapság  ritkán varrok,  annak ellenére, hogy rengeteg alapanyagot halmoztam fel az évek alatt, olyan szinten, hogy épp egy nagyarányú selejtezés, ha úgy tetszik textillomtalanítás közben akadtam a fenti kockásra, mint említettem, szoknya formájában.

Hát ez lett belőle, és mit mondjak, a célszemélynek nem volt ellenére a végeredmény.

Krimi...

...volt a javából David Levien A bűn városa (City of the Sun) című regénye.  

Nagyon amerikai, nagyon filmszerű...igazából annyira nem volt izgalmas, mint amilyen lehetett volna, tényleg egy átlagos amerikai krimi(film)hez lehet hasonlítani.

A témája viszont, egy tizenkét éves fiú eltűnése, kíváncsivá teszi az olvasót. Legalábbis én kíváncsi voltam mi lesz a megoldás...

Természetesen itt is főszereplő egy exrendőr..aki azért nem rendőr már, mert...ez  is egy jellemző "tünet" az amerikai krimiknél.

Olvastatja magát, igazán haladós, pörgős, de valahogy az volt az érzésem, már nem először ebben az általam elég ritkán olvasott krimi kategóriában,  hogy az egész regényhez képest, a végkifejlet közvetlen előzménye  kissé sablonosra, elcsépeltre, túl  "vakmerőre" sikerült. 

Hivatalos ismertető itt

Idén a Tiszánál...

...nyaraltunk.

Hosszas fejtörés után, még januárban úgy gondoltuk,  három  balatoni  nyár után ideje egy tiszait  is beiktatni. Így nem mentünk messzire, csupán a megyén belül, a tőlünk 110 km-re lévő Tiszafüredre.

Kifogtuk július legkellemesebb hetét, ami az időjárást, a napsütést, és a  hőmérsékletet illeti. 

Csak kicsit megcsúsztam a bejegyzéssel :-)

Mivel van bőven látnivaló a környéken, most sem kizárólag  láblógatós programot terveztünk.

Elöljáróban néhány kép a Tisza-tóról, amibe épp úgy bele lehet szeretni, mint a Balatonba.

Egy három napos rendezvény , a Halasnapok közepébe csöppentünk, amelyről a szállásadónk nagyon kedvesen, időben értesített minket. 

Csak néhány "életkép"  :-), de volt ott minden, mi szem-szájnak és fülnek ingere :-)

Közel a Hortobágy, családostól még ott se jártunk, most ezt is bepótoltuk egyik nap.

Ha Poroszlópár perc autózás, akkor kihagyhatatlan a Tisza-tavi Ökocentrum, több órás program egyik másik napra.

Aztán egyszer a lányok kalandozni szerettek volna, mi pedig megörökítettük ez irányú tevékenységeiket az utókor számára :-)

Ezeket a programokat magunk mögött tudva esténként eléggé lemerülve lazítottunk a kényelmes, tökéletesen felszerelt, számunkra minden igényt kielégítő, ragyogón tiszta, otthonos Dobos vendégházban.

Mindenkinek csak ajánlani tudom a szállást, a vendéglátóink kellemes, segítőkész emberek.

De a környéken is csak ilyenekkel találkoztunk, feltűnően barátságosak arrafelé mindenki.

Bográcsolás is volt, csak az "érzés" kedvéért,  meg a lecsóért :-)

Néha azért lábat is lógattunk, ha már a Tisza-tónál nyaraltunk :-)

Az évi rendes gasztrotúránk is megvolt :-) 

részemről a hal jegyében :-)

Első helyen említeném a poroszlói

Kormorán Éttermet, ahol a   

 halászlé verhetetlen, a mákos gubás palacsinta és madártej, az azt kívánóknak meg annyira, hogy  ezeknek a desszerteknek esélyük se volt  pózolni a fényképezőgép előtt:-)

A halászlé csak azért tehette, mert forró volt, ahogy a nagykönyveben meg van írva.

Aztán egy igazi állatbarát éttermet is kiemelnék.

A tiszafüredi Albatrosz kikötőnél lévő 

Zöld Béka Étterem ( sajnos honlapja nincs),

ellenben két jópofa kutyus hűségesen őrzi, egyikük az első szóra gerincre dobja magát, hogy simogatni is tessék :-) 

A másik meg csoda gomb szemivel annyira tud nézni, hogy nem lehet neki se ellenállni.

Ja és a fecskék fészke alatti asztalok, a fedett kerthelyiségben, természetesen nincsenek megterítve. 

A kínálat, a felhozatal és a kiszolgálás is teljesen rendben volt.

A többi éttermet nem azért nem nevezem meg, mert említésre sem méltó, egyszerűen csak azért, mert  így is hosszúra sikerült ez a bejegyzés :-)

és azért illusztrációt mindenhonnan hoztunk.

Sajnos Tiszafüredet igazából nem ismertük meg. 

A városban nem sok időt töltöttünk. 

A szabadstrandon és annak környékén az üdülőövezetben  jártunk-keltünk inkább. 

Szép volt, jó volt, de gyorsan eltelt a hetünk és rázódhattunk vissza a megszokottba :-)