Igaz történetek novemberre...

...ez volt a kihívás tárgya. 

Nem a legjobbakat választottam, de a hó végén sikerült egy... "akár igaz is lehetett"  kategóriát elolvasnom, ami erősen kompenzálta az "olyan nagyon nem szerettem" könyveket novemberben. 

Természetesen azok is az én választásaim voltak, így szó nem érheti a ház elejét :-)

G. Hajnóczy Rózsa: Bengáli ​tűz... évtizedek óta várólistás volt nálam, most a kihívás kapcsán néhány kedves csoporttárs inspirációjára hagyatkozva elolvastam.

Nem bántam meg, kicsit lelassított, ezt nem lehetett, csak szép lassan olvasni, így volt jó.

Olvasás közben azonban a regény szerzőjét illetően végig kétségeim voltak. Talán nem is alaptalanul. Utánanéztem, halála előtt a férj, Germanus Gyula magáénak vallotta a regényt. Ami megmagyarázza annak „szakmaiságát” J .

Pont emiatt volt csalódás, hisz én, csak a regény elolvasása után kutakodtam. Gondoltam előtte, hogy minden bizonnyal női szemmel láthatjuk az akkori Indiát, e helyett azonban nagyon alapos vallástörténeti és egyéb, Germanus munkásságához kötődő információt adott. Sok volt ahhoz, hogy, egy fiatal feleség tollából kerüljön papírra. 

Nyilván, ha alaposabb ismereteim lettek volna arról a nagyon régi és távoli világról könnyebben befogadtam volna Germanus elemzéseit is, de egy laikusnak bizony ez túl tömény volt. 

Annak ellére, hogy voltak azért  mára is érvényes okos, bölcs gondoltok, melyek szerethetővé tették ezt a nem könnyű olvasmányt.

A könyv számomra egyébként inkább érzelmi értéket képvisel, hisz akitől 16 éves koromban kaptam, sokat tett azért, hogy megszerettesse velem az olvasást, még akkor is, ha ez  éppen többévtizedes várólistára került, mert kamasz koromban egészen biztos, hogy nem értem volna a végére :-)

Edith Eva Eger: A ​döntés…  Ez volt a csoportban a havi ajánlott könyv.

Elismerésem a hölgynek, nem semmi az út, amit végigjárt.

Ennek ellenére ( azt hittem)  én vagyok az egyetlen az olvasótáborból, akinek ez a könyv nem igazán jött be. Most már tudom, hogy voltak még rajtam kívül is akik így gondolták.

Nem az életút, annak bemutatása, hanem, amit mellé adott, az nekem olykor „túl sok” volt.

Igazából kissé érzelgősnek is találtam a stílust, nagyon találóan emlékkönybe való soroknak titulálta valaki. 

Sok  gondolatot segítőszándékkal oszt meg az olvasóval, azonban inkább csak elméletben, hisz konkrétan megvalósíthatatlan. Máshol meg hatalmas körmondatokat kellene megfejteni, bizony egyik-másik értelmezhetetlenebb volt mint az indiai "tanulatlan bölcsek " gondolatmenete. 

Az életrajz és a szakma keverése nem sikerült szerintem túl jól ebben a könyvben, kissé eröltetettnek tűnt .Legalábbis számomra. 

-       Úgy gondoltam, hogy nem maximális elégedettséggel ugyan, de letudtam a novembert, amikor 30-án Annamari lányom a kezembe nyomta 

      Émile Ajar (Romain Gary) Előttem ​az élet c regényét.

Nem találtam rá adatot, hogy életrajzi vonatkozása lenne, ennek ellenére akár lehetne is, … Ez nagyon jól jött A döntést követően.

Rosa mama „pszichológiája” és Momo földszintes szavai nálam igazán betaláltak.

Életrajz ide, vagy oda… nekem ez lett a hónap könyve J

A három novemberi olvasmányomból ez utóbbi az, melyet őszintén merek ajánlani mindenkinek!

Október kimaradt...

...na nem a könyvek, illetve az olvasás, csak egy kis beszámoló róluk. 

Igen tartalmasra sikerült egyébként.

1. Régóta terveztem, most mégis egy hirtelen ötlettől vezérelve, na meg, mert illett a (nincs időm olvasni) kihívásba, újraolvastam azt a könyvet, ami anno megszeretette velem az olvasást.  Szilvási Lajos Appassionatáját  gimis koromban kaptam a kezembe, bevallom őszintén, mostanság már nem nagyon emlékeztem a történetre, és főleg nem a főszereplő  Türr Pál főhadnagy egész regényt végigkísérő vívódására.  Jó könyv ez most is…

Amikor sok-sok éve helyi varrodába ellátogatott az író, anyukám (aki akkor ott dolgozott) dedikáltatta vele a könyvemet. 

Úgyhogy nekem ilyenem is van J

2. Boris Vian: Pekingi ősz… nem tudok mit hozzátenni. Egy őrült zseni, vagy zseniálisan őrült. A sok marhaság között ott a rengeteg fricska.  Ami viszont elgondolkodtató, hogy soha el nem évülő… ma is megállja helyét ( szinte?)minden fricskája. És közben jókat röhögünk…mert  ugye az nem baj, ha a saját hülyeségén  is tud az ember. J Kedvencem a tisztelendő úr volt J

3.Ken Kesey : Száll a kakukk fészkére ( havi ajánlott volt a csoportban)…kicsit későn kezdtem hozzá, terven kívül, de  nem hagyott nyugodni, így vállalva a csúszást csak elolvastam.

Azért, mert láttam a filmet, amikor a magyar mozikba került (mert akkor még az is volt itt kicsi nagyközségünkben, ami már rég város, mozi nélkül) és aztán ismét megnéztem, hogy felelevenítsem, mielőtt ezt a verziót két éve színházban  (Annamari lányuknak  köszönhetően) megnéztük.

Jó hónapot zártam :-) 

Szeptemberi olvasmányaimról röviden...állatos címekkel

Nosztalgikus és kissé terápiás szeptembert tartottam. Bár, aki olvasta az alábbi könyveket, az tudja, hogy ezek a (többnyire) bájos állatos címek igencsak kemény „belsőt” rejtenek.

- Irwin Shaw: Oroszlánkölykök…Újraolvasásra várt, 40 év után megtörtént. Csak arra emlékeztem, hogy ez egy nagyon jó regény. És ez irányú emlékeim nem csaltak. 

Erről írtam már egy hosszabb bejegyzést.

 

- Robert Merle: Majomábécé…Sok könyvét olvastam már (40 éve is J, újra is,  ezt most először. Jó volt. Szeretem a regényeit, igaz még közel se vagyok túl az életművén. Ez egy látszólag könnyedebb téma, mert ki ne kedvelné az édes kis csimpánzokat filmekből,cirkuszból. Bohókásak, kedvesek vidámak...ez a kisregény alaposabban átjárja a témát. És láthatjuk, hogy nem annyira egyszerű a dolog, mint amilyennek számunkra tűnik. A befejezése kissé színpadias, de ebben az esetben ez volt a lehető legjobb megoldás...Nem megyek bele mélyebben, pedig jól ki lehetne fejteni..

- Kosztolányi Dezső: Pacsirta…Egy csodálatosan megírt kiábrándító, elszomorító történet. Nagyon nehéz volt számomra megérteni ezeket a szülőket. Egyszerűen felfoghatatlan számomra a hozzáállásuk a nem épp szemrevaló ( és ez állítólag finom kifejezés) Pacsirtájukra nézve. Nem tudtam csak ezt a szerencsétlen lányt sajnálni...manapság azért mennyivel másképp élték volna meg ezek a szereplők. De újfent meg kell említenem Kosztolányi szépséges írói stílusát, egyszerűen lenyűgöző.

-Mihail Bulgakov: Kutyaszív… Bulgakovhoz hűen, zseniális.  A Mester és Margarita "odamondogatásai" után meg se lepődtem ezen a rövid, de velős, szinte behatárolhatatlan, egyedi műfajú kisregényen. Úgy tudom ezt írta előbb, vélhetően "bemelegítés" volt a fő művéhez. Semmihez se hasonlítható, különleges munkák, de nyitottságot kívánnak ezek a Bulgakov regények az olvasó részéről.

- Móricz Zsigmond: Pillangó …Móricz nekem egyik régi nagy kedvencem. J Megállapítottam, hogy nagyon szeretem még mindig olvasni, mondjuk így 40 évvel később is  Kedvencem az Árvácska volt ( nem véletlen, ebből érettségiztem:-) . Ideje lenne már azt is felfrissíteni. Most viszont Darabos Józsi és Hitves Zsuzsika történetét választottam. Móricz is nagyon értette a dolgot, mármint az írást szépen..:-) .és így megosztani a jövő embereivel az akkori realitásokat...(hát..hogy maradt-e mára belőle? az akkoriból?  hm...ugye? Ezen is eltöprenghetünk.

- Cecelia Ahern: Lantmadár /Lyrebird…Móricz után nem őt kellett volna választanom. A hónap csalódása lett nekem. Szerintem rosszul van megszerkesztve is, vannak ellentmondások is bőven a regényben, nem romantikus, nem reális, kissé káoszos. (Már az elején gondot okozott számomra a regényben szereplő filmes stáb tagjainak nemi hovatartozásának megállapítása J)

Az alapsztori nagyon jól indult, aztán nem jött ki belőle az írónő úgy, ahogy lehetett volna. Tudom sokan kedvelik, nagyon népszerű, nagy olvasótábora van...egyelőre én mellőzöm. Nyilván ízlések és pofonok.

- Szabó Magda: Az őz… Megrázó, fájdalmas, nehéz. Döbbenetes. De Szabó Magda könyveit  nem fogom mellőzni. Tőle is kell újraolvasnom, hiányzókat bepótolnom. Elmondatatlanul megrázó történet Az őz. Igazán érdekelt volna mi ihlette, van-e valami konkrét valóságalapja. Nem a háborúnak,a szegénységnek, és az ezzel járó megpróbáltatásoknak,(sajnos ezeknek volt) hanem történetben a hozzájuk kapcsolódó életnek. Mert elképzelni nehéz, hogy ennyi "jusson" egy embernek, főleg egy nőnek. 

Ameddig utánanéztem nem leltem ilyen jellegű információra.Pedig tényleg érdekelne.

Mellesleg, miközben olvastam, végig a fülemben csengett az írónő hangja. Igaz nagyon régről, csak  a tévéből az emlék. Nem csak a regényei, de még  a hangja  is különlegesen volt.

-Arthur Conan Doyle:  A ​sátán kutyája…Levezetésnek tökéletes volt.

Tudom, hogy műfajában ( és egyébként is) nagy klasszikus, nekem sajnos most került képbe. Ez jó választás volt a havi kihívás végére, elég sok nehéz témát vállaltam be, tartalmas hónapon vagyok túl. 

Utólag:

Szeptemberben egyetlen könyv (a Landmadár) kivételével mindet elektronikus formában olvastam. Az  Oroszlánkölykök kapcsán említettem, hogy nagyon szerencsétlen példányt sikerült beszereznem, így aztán egy jó kis alkalmazás segítségével  tableten olvastam. A többiek meg nem sorakoztak a polcon, gondoltam letöltögetem őket,bejáratom magam az új technikába.
Vannak megbízható, ingyenes, legális források bőven.
Csak győzze idővel az ember az olvasást.
A tapasztalatom egyébként az, hogy nekem így gyorsabban ment, de logikus magyarázatom nincs rá.
Azért a könyv számomra továbbra is akkor az igazi, ha papírra nyomtatva illatozik:-)

Kirándulós hétvége...:-)

Jó társaság, kitűnő hangulat, nagyszerű programok, gyönyörű idő, csodás látnivalók, mesebeli táj...

Így telt a szeptemberi utolsó hétvégénk :-)

Betlér-Késmárk-Poronin-Dunajec (tutajozás:-)-Zakopane-Zdian

fotó: S.Tamás

fotó: H. Zsolt 

Irwin Shaw... Oroszlánkölykök/The Young Lions

Igen érdekes emlékeim voltak Irwin Shaw ezen regényével kapcsoltban.

Közel negyven éve már olvastam egyszer. 

Akkoriban valahogy háborús történetek jutottak el főleg hozzám. Arra is emlékezetem, hogy kedves rokonomnak, aki a könyvek birodalmába vezetett kamaszkoromban, egyik legmeghatározóbb olvasmánya volt ez a regény. 

Addig-addig kérlelte, hogy elolvastam. Nem tudom ő adta-e kölcsön, könyvtárből volt-e, mert  régen történt, az biztos, hogy hiányzott a polcunkról. Aztán pár éve valamit keresgéltem az antikvár könyvek között a neten és ez jött velem szembe... 

tudtam, hogy ez egy jó könyv, ez rögtön beugrott...de semmi több.

Sikerült a címnek bevésődni, így természetesen fillérekért szert tettem egy öreg példányra, ami azóta is a polcon várakozott.

Mígnem jött most a facebook csoport szeptember havi kihívása, miszerint állat legyen a címben...Akkor, gondoltam, itt az ideje...

(Kellemetlenül érintett, hogy a nagy örömmel vásárolt példány apró betűs, vékony lapos, nagy méretű, súlyos... gyakorlatilag a legjobb szemüveggel is "fájt" a szememnek...ezért modern megoldásként, ebook formátumban olvastam)

Nehéz, komoly, megrázó, borzalmas, brutálisan felháborító...műfaját, illetve témáját tekintve a világirodalom élvonalában ...a legjobbak között van.

Nem emlékszem, hogy tudtam én ezt anno elolvasni, azt se hogy mit értettem meg belőle..mert ugye akkoriban a háborús szerelmek megfogták a kamasz olvasót. Viszont ebben a szerelem  mellékszál. Szükséges része a történetek, de nem központi.

A fő mondanivalója a három szereplő élethalál harca a háborúban...

A három katona karaktere zseniális, de bármennyire is tűnt szimpatikusnak a németek (osztrák) síoktatója a kezdetekkor... és valamiért az amerikai értelmiségi meg kevésbé... a regény közben, és főleg a végére...bebizonyosodott...hogy mindketten hozták, amit az országuk elvárt tőlük...ki így, ki úgy...

Az amerikai zsidó fiatalember pedig emberségből maximálisat adott az olvasónak. Ő, akinek származása miatt ezerszer kellett bizonyítani, hogy a zsidó is ember...bár nem ez volt a célja...csupán "csak" ember akart és tudott maradni abban az embertelenségben is, amibe sodorta a háború. 

Kissé közhelyes a gondolatom, tudom, de másképp nem vagyok képes leírni.

Mindegy az, hogy (szerencsére) rég elmúltak azok a harcok...

Ez a regény a csatározások mellett annyi, és olyan jellegű mondnaivalót szolgáltat, hogy az mindig megállja a helyét. 

Mert az emberséget másképp is "le lehet adni"... nem feltétlenül kell bombák tüzébe kerülni ehhez..

No, hát ad gondolkodnivalót, itt -ott könnyeket csalogat...Egy megrázó csodája a világirdalomnak...

Erős idegzetűeknek ajánlom.. bár mindenkinek szeretném...

Ismertető itt..

Fernanda Torres...VÉG

Fernanda Torres "filléres" regénye egy könyves sátorból ... ez volt nekem augusztus hónap kellemes meglepetése. 

A választásnál a cím, a borító és a moly.hu százalékos értékelése volt segítségemre.

A könyvet egy hazájában igen népszerű színésznő írta, aki a brazil szappanoperák világát juttatja az ember eszébe.

Olvasás előtt kétségeim is támadtak, miféle könyvet választottam...

De... ez  kifejezetten jó, különleges, nyomot hagyó, elgondolkodtató...

 "megragad" az olvasóban. 

Nem tudom mennyire látni a csodás tengerparti borítót, az biztos, hogy a gyászos belső egyértelmű.

Az első fejezet után rögtön értelmet is nyert számomra...Telitalálat

Zseniális ötlet. Ebben az ellentmondásban rejlik a könyv lényege.

Öt heves vérmérsékletű, de teljesen más karakterű  brazil férfi barátsága,  öröme, bánata, élete, halála,...

Mind diplomások, az egyetemtől kezdve ismerik egymást, és kísérik utolsó útjukra egyik a másikát, kinek mit dob a sors. 

Kit előbb, kit később.

Az utolsó napjukat idézik fel mindannyian, illeteve azon a bizonyos  utolsó napon szinte végigélik újra az életüket. 

A Vég mindenkinél másképp jön el, ez is egy fontos és bizonyára nem véletlen megoldás az írónő részéről.

A szereplők a társadalmi középréteg tagjai, ott meg is maradnak, kiemelkedni nem tudnak, kitűnni is csak életformájukkal sikerül nekik. 

Feltéve, hogy ez abban a kultúrában, abban a közegben nem általános jellegű.

Ami nekem igazán feltűnő, a család intézménye alig -alig  játszott bármelyiküknél is...Nem beszélve arról, hogy ahol volt, ott a gyerekükhöz való viszonyuk, ezeknek az életet nagy kanállal habzsoló embereknél eléggé elszomorító. 

A szerelem, mint olyan szintén csak igen felszínes, 

ha esetleg valamelyiküket megérinti...

Mindegyikük utolsó napjához kapcsolódik egy  családtag, vagy  a társaságból egy túlélő barát verziója. 

Ahogy ők látták...az érintett személyt.

Engem az egész könyv igazán megfogott, nem nagyon tudok ellenvetést mondani, néhány alpári kifejezést leszámítva, melyeket ezeket az alapjaiban művelt férfiak egyike-másika előszeretettel használt.

De ettől lett őszinte a szereplő és az emberábrázolás... 

Szerettem a könyvet, akkor is, ha időnként kegyetlen, mint maga az élet...

Ezt a kegyetlenül őszinte regényt őszintén ajánlom.

Ismertető itt.

Öt kismalac

Agatha Christie  egyik klasszikusa...valahogy kimaradtak nekem a művei.

Most is véletlenül került sorra az Öt kismalac...

De jó volt, igaz, hogy Poirot karakterét, az egész stílust, már csak a tévéből ismert "mozi" alapján tudtam elképzelni, onnan azért ismerős a figura :-), lehetett kicsit agyalni, megtalálom-e a bűnöst:-) előbb mint Poirot :-)

Ismertető itt.

Harry ​Potter és a Titkok Kamrája (Harry Potter 2.)/Harry Potter and the Chamber of Secrets

Rowling nevével nem mondok senkinek újat ...

Nekem viszont újat mondott Harry Potter :-) már júniusban is az első kötettel. :-)

Nagyon jól szórakoztam...

Azt mondják vannak dolgok, amiket nem lehet elég korán elkezdeni :-),

akkor igaz lehet fordítva is, vannak amiket érdemes elkezdeni elég "öregen" is  :-)

Na így jönnek nekem most!!!apránként sorban Potter történetei, akkor, amikor már a gyerekeim is "kinőttek"

abból a korosztályból, amelyet megcélzott anno az írónő.

Ennek ellenére felnőtt fejjel, az első kötet után rögtön értettem a Harry Potter iránti rajongást :-)

Ismertető itt.

Hosszú ​út a sírkertbe (Matthew Scudder 8.) /A ​Ticket to the Boneyard

Lawrence Block  munkái nem igazán ismertek számomra, elég kevés krimit olvasok.  

Most a kihívás miatt került rá a sor, igaz már régóta várakozhat megbújva az egyik polcon (sok más határidő nélkül kölcsönzött könyvvel :-). 

Szólt Annamari lányom, hogy ez is megfelel a kihívásnak.

Igazán olvasmányos volt, lendületes, nagyon amerikai, egy bajom volt vele, nem kellett töprengeni ki lehet a bűnös, a gyilkos...ráadásul mivel az exzsaru mesélte a sztorit, az se volt kétséges, hogy miként jön ki a történetből a "mesélő".

Tetszett viszont az írói stílus, ami egyszerű, ugyanakkor igen  képszerű, szinte látni véltem a jeleneteket. 

Igaz elég sok amerikai krimit láttunk a tévében( egy időben), ez is segített talán.

Azért nem tenném félre, ha egy újabb Matthew Scudder történet kerülne a kezembe. 

Ismertető itt.

Fredrik Backman... Egymás ​ellen ((Björnstad 2.)

A tapasztalatom az, hogy se filmen, se könyvben, annyira nem lehet jó a második rész, mint az első. De vannak kivételek, és ez a könyv kivételesen nagyon nagy kivétel.

Valamit annyira elkap az olvasóban, amitől ritka nagy hatással van ránk. Legalábbis rám, és tudom, hogy még sokakra. Kortárs kedvencen, annál is több, fel nem foghatom, férfi ember létére, hogy tudja így összeszedni az "életet". 

Mert minden regényének ez a lényege. Lehet az furcsa srtílusban a nagyi, netán egyszerűbben, de így is ütősen  Britt-Marie, Ove, esetleg nagyapó, vagy a hokicspatokba burkolt valóság minden örömével,  nyűgével...

Lehet azt hinni, hogy tényleg a jégkorong a lényeg, a csapatok közötti ellentétek, harcok...aki így hiszi az se jár rosszul. De én nem tudom úgy hinni. Mert ennél sokkal többről van szó. Legalábbis én sokkal többet értek, érzek ki belőle.

Könyveken nehezen sírok, nehezen pityergek... egyedül ennek az írónak van olyan képessége, hogy egyik pillanatban egy fejezetzáró godolattól könnybe lábad a szemem, aztán meg a következő elején a könnyeimen át mosolygok. Ellentétben vele én nem tudom leírni ezt úgy, ahogy érzem...csak közhelyekbe foglalva menne, arra meg nem méltó ez az író.

Remekül megbújik a könyveiben, a jégkorongos kötetekben is az egész életünk, a mindennapos harcaink,a társadalmi és egyéb  különbségek, a hatalmi csatározások, a családok ereje (vagy gyengesége).
...ahhoz hogy a jó, a jobb,  az erősebb, az igazabb  kerekedjen felülre rengeteg harcot kell megvívni egy életen át, minden korosztálynak, minden életszakaszban, minden közegben. 
Ezt ki-ki vérmérséklete szerint teszi. 
Persze, hogy minden igaz a jégkorongra...is...

Na, csak beugrottak itt részemről a közhelyek...egy biztos, az író, minden könyvével megérint. 

Alaposan, és nyomot hagy bennem minden írása... 

Mélyen.

Tudom ez nem szép gondolat, de azt hiszem egy nyugodt, kiegyensúlyzott, egészséges lelkületű ember, nem tudott volna ilyen furát, különlegeset, egyedit, ennyire szerethetőt, ugyanakkor ennyire "igazat" alkotni.

Olvastam, hogy az író nincs jól...pszichés problémákkal küzd. 

Bár az életben sem fogja ezt elolvasni, én kívánom, hogy sikerüljön neki a gyógyulás... annyira, hogy maradjon meg a képessége, a késztetése arra, hogy fura stílusában továbbra is szembesítse az olvasót olyan dolgokkal, melyek szintén "kezelésre" szorulnak...szerte a világon. 

Nem csak Björnstadban....

❤❤❤

Természetesen az összes könyvét tiszta szívemből ajánlom...

Ismertető itt

A ​hazavezető út minden reggel egyre hosszabb

Május óta minden hónapban elolvasom egyszer Fredrik Backman rövid, de érzelmekben gazdag könyvecskéjét...

...egyre több zsebkendőt követel :-( 

Luke ​Livingstone titkos élete/The Secret Life of Luke Livingstone

Charity Norman  Zuhanás című regényét olvastam már, és igencsak emlékezetes maradt, 

ezért igencsak kíváncsi voltam erre a titkos életre. 

Nagyon nehéz téma, olyan történet, ami még akár igaz is lehet.

Azok az írók, akik bátorkodnak ilyen témához nyúlni, úgy gondolom közelebb hozzák az olyan olvasókhoz, akik elutasítóak, vagy bizonytalanok a kérdésben. Se ide, se oda nem hajlanak...esetleg nem elég tájékozottak. Az által, hogy bepillanthatunk egy ilyen család életébe, (akár csak a fantázia szintjén) szembesülünk egyes családtagok reakcióival, kétségeivel, egész másképp látjuk Luke-ot, és sorstársait. Persze egyszer se biztos, hogy az "másképp" mindenkinél pozitív formában jelentkezik, de szerintem ez a könyv sokat tesz azért, hogy így legyen.

Merthogy létezik ez a téma, és egészen biztos sokakat érint, vagy így, vagy úgy, a történetünkben is az egész családnak meg kell Luke titkával birkózni, nem csak saját magának. 

Aztán, mivel egészen aprócska koráig visszamenőleg képet kapunk életének olyan apró szösszeneteiről, amelyek e nagy titkot "jelezték",  mi is elgondolkodhatunk, genetika, vagy nevelés...? 

Mi lehet a titok nyitja.

A téma kimeríthetetlen, akit érdekel annak biztos "sokat" dob   barátunk a google ...

Ismertető itt.

Odadadó hívetek, Surik

Ulickaja  regénye volt a másik orosz, amit a kihívás kapcsán választottam júliusban. Olvastam már tőle a

Szonyecskát, nekem az is, ez is nagyon bejött. Tetszik ahogy ír, ahogy szinte "csak" mesél, pici iróniával megbolondítva.

Van egy magával ragadó lendülete a történeteinek.

Nincs ezzel így mindenki, tudom fura a koromra hivatkozni, de az írónő mindkét regénye egyféle nosztalgiát keltett bennem. 

Ezzel, meg a stílussal már meg is vett :-)

Na, de ez a Surik! Ez igen zavaros történet, egy család élete fut a fő vonalon, az ő Surikjuk a címszereplő. 

Ugyanakkor folyamatosan bevillannak a képbe a mellékszereplők, Ulickaja olyan ügyesen intézi, hogy mire észbekap az olvasó, már az új szereplő családfáját be is mutatta. Nem tudta érdektelenné tenni, vitt a lendület.

Surik igen különös fazon egy zárt világban, mintha megrekedt volna valahol. A nőknek szentelte az életét, és itt nem kizárólag a család női tagjait értem, de ők ihlették anya, nagyanya, Surik odaadó mivoltát.

Egyedi, fura karakter, nagyon is illik abba a női környezetbe, ami körülveszi évek alatt, amibe úgymond beragadt, ahol megrekedt. 

Őrülten tudta sajnálni a (többé-kevésbé) őrült nőket. 

...és hatalmas a csattanója a regénynek. Legalábbis nekem nagyon tetszett. Ez a befejezés nem igazán a kiszámítható kategória. 

De nem is igazi befejezés...:-)

Ismertető itt

A Mester és Margarita

A már sokat emlegetett olvasós facebook csoport júliusi kihívása "valami, ami orosz" volt.

Így került sorra Bulgakov. 

Megmondom őszintén, teljesen hiányosak voltak az ismereteim, mind az írót, mind a mű témáját tekintve. Természetesen tudtam, hogy nagyon népszerű, csak arra akartam célozni, hogy nekünk középiskolában ez még elképzelhetetlen volt :-)
Aztán meg ezidáig nem jött szembe velem :-)

Na, de a kihívás ugye, mi mindenre jó...Nagy klasszikus, egy zseniális író tollából. Nem tudok semmi extrát lejegyezni, hisz ahogy szoktam mondani, nálam sokkal okosabbak alapos elemzéseivel tele az internet.

Olvastam is valahol, ne gondoljunk arra mit akar mondani Bulgakov, csak élvezzük. Lehet kell hozzá néhány mögöttünk hagyott esztendő ( 18 évesen simán félretettem volna) de egészen biztos, hogy már meglett korban így nem lehet kezelni ezt a regényt. Igenis jól odamondogat, odaszúr, szemtelenül átlátszó...és ezt amellett is konstatálni kell, hogy közben piszok jól szórakozik az olvasó.

Az első pár oldal megdöbbentett ugyan, ne riasszon vissza senkit :-) nálam növelte a kíváncsiságot :-)

Nem olvastam annyira sok orosz irodalmat, mint illene, de amit igen, azt mind szerettem, és ez az egyik legjobb, legkülönlegesebb az oroszoktól. Akár régre, akár napjainkra tekintünk.

 Zseniális! Ez a lényeg szerintem.

Bakancslistás orosz maradt még bőven....

Ismertető itt.

Ünnepi utólagos :-)

A  városunkban  augusztus 19-én voltak ünnepi programok, kivételesen mi is kilátogattunk.

forrás:
https://www.facebook.com/pg/jaszarokszallasvarosikonyvtar/photos/?ref=page_internal

20-án viszont egy hirtelen ötlettől vezérelve átautóztunk Gyöngyösre. Eredetileg az idei országtorta beszerzése volt a cél, de miután megtaláltuk Gyöngyös egyre híresebb mamiját :-) 

Bori Mamit, úgy gondoltuk meg is ebédelünk. 

Nem bántuk meg :-)

Mire átértük a  Malomudvar Cukrászdába  lett  kicsi "hely" 

egy-egy szelet  Komáromi kisleánynak.